Ez csak részlet a következő fejezetből. A teljes fejezet még nem tudom mikor lesz fenn, valószínű hétvége felé, de már olyan régen frissítettem itt, hogy úgy döntöttem a következő résznek felteszem az elejét ízelítőül. Remélem ez a rövid kis rész is, ami mondom csak a fejezet eleje, tetszeni fog.
Másnap nagyon rosszul, kialvatlanul ébredtem. A tagnap történtek, még mindig nagyon nyomasztottak. Hogy tehette ezt velem Kelly? És éppen most? Egy hét múlva 18 éves leszek. Amióta ismerem, még soha nem ünnepeltem nélküle a születésnapomat.
Kopogtattak az ajtón.
−Tessék! – pizsiben ültem az ágyon kótyagos fejjel.
−Honnan tudtad, hogy itt vagyok? – dugta be a fejét az ajtón Chris.
−Miről beszélsz? Hisz kopogtál. – dörzsöltem meg a szemem álmosan.
−Csak akartam. – az nem lehet. Hallottam a kopogtatást. – Na, mindegy. Csak azért jöttem, megnézzem, hogy vagy. Elég pocsékul nézel ki. – nagyon kedves tőle ez az őszinteség.
−Köszi! Nem is vagyok valami jól. Az éjjel alig aludtam. Kihallgatott a rendőrség. – a szeme elkerekedett.
−Miért? – kérdezte dadogva.
−Téged nem kerestek meg? – ezen meglepődtem, mert Chris is Kelly legjobb barátai közé tartozott, igaz, hogy viszont velem lakott egy szobában. Ezt akkor sem értem.
−Nem. Miért kellett volna? – a dadogása fokozódott.
−Mitől lettél ilyen ideges? Csak nem valami vaj van a füled mögött? – igyekeztem elpoénkodni ezt a dolgot, de nem vette a lapot. Megszeppenve nézett rám. – Ne aggódj! Csak Kelly miatt. – böktem oldalba a vállammal. Ettől újra megindult mellkasa egyenletesen véve a levegőt.
−Húh! – úgy tett, mint aki izzadtságcseppet töröl le a homlokáról. – Jössz reggelizni? – a sokk után azonnal rá tért a lényegre és reménykedve nézett rám. De nekem még semmi kedvem nem volt kikelni az ágyból.
−Most nem. Még lustálkodom egy kicsit. – vissza is dőltem a párnámra.
−Rendben. Akkor később találkozunk! – szaladt is az ebédlőbe, nehogy lemaradjon. Én pedig lehunytam a szemem. Amúgy is alig bírtam nyitva tartani a fáradtságtól. Újra elaludni azonban nem tudtam. Furcsa álomkép jelent meg csukott szemeim előtt.
2 megjegyzés:
Oké-oké, részlet, de azért ne itt hagyd abba!:) Mi az álom? Miért látta előre a kopogtatást? Itt viszont megharagszom, ha nem jön az egész rész. (Nem ám, csak fenyegetőzök.) Szóval, igen, igen, jöjjön az egész!!!!
Azért csak ennyit raktam fel, mert még nincs teljesen kész a feji, de amint kész lesz felteszem az egészet ígérem. Egyelőre csak ennyi van meg belőle és kérlek ne haragudj meg emiatt (könyörgő kiskutya szemek :( ) Csak már olyan rég frissítettem gondoltam addig is felteszem azt, ami meg van belőle, de az még csak ennyi. De igyekszem mielőbb, csak most egy kicsit ki is fogytam. De pár nap jó? És fenn lesz :)
Megjegyzés küldése